A falat meg lehet közelíteni busszal, taxival és ahogy mi tettük a China Hiking-gal.
Félreértésekkel ellenben nem szeretünk csoportos befizetett utazásra menni sőt, de szerintem, ha valaki igazi élményekben gazdag és tényleg turistáktól mentes kínai falmászásra vágyik, az olvassa tovább a mi élményeinket, amelyeket mi szereztünk velük. Az egy napos kirándulás ára nem olcsó, de nagyon is megéri befizetni a 600 yuant, ami kb. 24.000 ft. Ebben benne van a túravezető, a transzfer, a korlátlan víz és egy nagyon finom ebéd.
Kora reggel egy kis kényelmes mikróbuszba pattantunk a Láma templom mellett és elindultunk Pekingből a kb. 2 órára fekvő Jiankou falrészhez egy egész napos közepes szintű túrára. A városból menetközben nem lehetett sokat látni, nem meglepő hisz végig szmog volt. Majd a szmogot lassan de felváltotta a köd és a friss levegő is, amit persze a buszból mi nem érzékeltünk. Kacskaringós, meredek, szerpentines úton haladtunk a start pontunk felé és közben izgalommal vártuk, hogy milyen érzés lesz a Nagy Falat megpillantani.
Végre megérkeztünk! Érkezést követően a hegy oldalában élő kínai családnál ebédeltünk, ahol a 8 fős csoport azonnal egy hullámhosszra került.
Itt már a ház oldalából lehetett látni egy sejtelmes árnyékot, hogy az ott fent a hegyen, az ott az a bizonyos Nagy Fal vonala. Még izgatottabban indultunk a túrának.
Vizekkel felpakolva egy bejárt virágos ösvényen kezdtünk el gyalogolni, amelyet később felváltott egy meredek hegyoldal.
Már itt tudtuk, hogy valami különleges élmény vár ránk. Első pontunk, ahova értünk egy romos őrtorony volt és igen, nem kell mondanom, de azonnal elállt a madár látta helyen a lélegzetem is. Bár ködös volt az idő, de éppen ezért volt számunkra olyan misztikus is az egész látvány. Fantasztikus érzéssel másztunk innen egy létrán picit még magasabbra az őrtorony tetejére.
Mintha megállt volna az idő, sehol senki, csak mi és a Fal és annak a történelme. Igen ott álltam a védőfalon, ahol ki tudja hány futár rohangált korábban. A könnyek falán, hisz ki tudja hány ember életét követelte az a hatalmas erődítmény és ki tudja hány barbár fejedelem harcolt ott egymás ellen. Ebben a csendben, amit maximum egy darázs zümmögése tört meg, átérezhető volt az egész legendákkal övezett fal története.
Aki már járt ott, annak ismerős lehet az a bizonyos érzés, mintha időutazásba lépne az ember és már csak a korhű dinasztiabeli ruhák hiányoznak.
Gyalogoltunk, másztunk, elképesztő történeteket hallgattunk a túravezetőnktől, aki egyébként profin mesélt mindent.
Az elhagyatott részen nem tilos senkinek sem másznia, bárki feljöhetne, nem kerül semmibe, amire viszont figyelnie kell, hogy ide helyi túravezető nélkül elég merész vállalkozás elindulni. Mivel a fal említett része sok helyen veszélyes, így ha valaki elindul nem biztos, hogy elő is kerül vagy visszajut a kezdő pontra.
Áthaladtunk sokszor olyan részeken, ahol egy bozótvágó macheteval kellett volna levágni az ágakat, vagy a a fal oldalába kellett kapaszkodni, olyan meredek volt.
Szóval kúsztunk, másztunk és a végén elérkeztünk egy már szépen kiépített részhez, ahol imazászlócskákkal feldíszített fa jelezte, hogy ez a Mutianyu-nak nevezett szakasz bejárata. Mivel ez volt a túra vége, így itt csak keveset gyalogoltunk. De itt is szerencsénk volt, hisz ez a Mutianyu legvége volt, így ismét sehol senki, csak a mi kis csoportunk volt a falon. Szuper érzés volt!
Rohant az idő, de nekünk minden megállt. Így elindultunk vissza ismét egy meredek oldalon, ahonnan még tovább kellett gyalogolni a mikróbuszunkhoz. Nem tudom mi volt szörnyűbb a fel- vagy a lejutás, de inkább az utóbbi. A sokszor csúszós részén szó szerint az ember félt, hogy kitöri a bokáját is. Kb este 19.00 után értünk vissza Pekingbe, ahol már csak a vacsorára tudtunk gondolni.
Az izzasztó kínszenvedős mászást is beleszámítva, így volt tökéletes minden. Ez a túra fantasztikusra sikerült és tényleg olyan oldalról láttuk a NAGY FALAT, hogy egy életre szóló élménnyel távoztunk el onnan.
Eco Travel China Hiking: http://www.chinahiking.cn
PUSZI HAZA
