Az iskolában megtanultuk már, hogy hogyan kell fogalmazást írni: bevezetés, tárgyalás, befejezés. Sosem értettem miért ez a hatalmas nagy cécó: nekem a durr bele írjuk meg és nem is kell befejezni rész jobban ment. Meg egyáltalán mondja meg nekem valaki, hogy miért is kellene befejezni minden írást? 

Tehát a lényeg: Ázsiába kerültünk és most innen írjuk egy fantasztikus kis szigetről ezeket a sorokat.  

Persze volt ennek egy előzménye. 2013-ban több hónapig jártuk India-Kambodzsa-Vietnám legszebb helyeit. Még haza sem kellett érnünk, már félúton megfogadtuk, hogy mivel az emberi élet nem is olyan hosszú, mint pl. egy teknősbékáé, így mi a megszokott robotlét helyett időt fogunk szakítani és vissza fogunk ide térni és ha lehet hosszabb időre. Most ezen dolgozunk.

Az említett 3 ország kultúrája eltérő, sőt egyedi tényleg mindenben. Azonnal beleszerettünk ebbe a triumvirátusba. India misztikus világába, a kambodzsai emberek kedvességébe és Vietnám gyönyörű történelmi emlékeibe.

2013-ban azonnal becsaptam az ajtót az akkori munkáltatómnál és rohantam el messzire. Szó szerint tényleg a világ másik felére. Az akkori munkaadóm éveken át egy terrorbajnok igazgatónővel az élen a lelkemig gázolt lenézően a csicskamunka kiadásával. Ott megtanultam viszont azt, hogy az álmaimat nem adhatom fel. Így elvégeztem egy cukrászsulit, bejártam Ázsia és Európa több országát és elkezdtem a kínai nyelvet is tanulni. Ami igen, nagyon nehéz, de én azonnal megszerettem és eljutottam vele arra a szintre, hogy idén Kínában már társalogni tudtam és megértettek, sőt örültek.

Okulva sok korábbi eseményből, 2017-ben máshogy alakult minden és a terveinket azonnal felül is múlta.  Szerencsés vagyok és hálás is, hogy a jelenlegi főnököm inkább támogató volt ebben. Szerintem a sors akarta így, hisz az elmúlt 2,5 évben mondhatni nekem lettek a legjobb főnökeim. Ezt egy hosszú nyaralásnak is nézheti bárki, de számunkra az ittlétünk fő célja a tanulás. Igazából minden nap egy tanulás, bárhol is van az ember, hisz csak látni kell és megtapasztalni és igen, mindenből lehet tanulni!

Szeptemberben az új évszakkal elindultunk egy remélhetőleg már nem csak 4 hónapig tartó kalandra. Millió köszönet az ötletünket támogató családunknak, akik lelkileg mindig velünk vannak és persze miden egyes nap nagyon hiányoznak! 

Első állomásunk Kína után jelenleg, ahogy már említettem Thaiföld egy apró szigetén Koh Tao-n élünk. 

PUSZI HAZA

E & SZ 

u.i: Minden jog fenntartva. A cikkekben található minden kép és szöveg szerzői jogvédelem alatt áll, előzetes írásbeli engedély nélküli felhasználásuk, publikálásuk tilos!