Másnap Luòyáng másik nevezetességét akartuk megnézni, így nagy zsákjainkat ledobtuk a recepción és elindultunk buszt keresni. A busz pont a szállásunkkal szemben állt meg, aminek azonnal megörültünk, de annak már nem, hogy egy zebra nélküli 12 sávos autóúton kellett átjutnunk.

A Longmen-barlangok, amiket Sárkánykapuként is hívnak, maximum fél órára vannak a várostól. A busz elég közel rakja le az embert a jegypénztárhoz (belépő 100 yuan), viszont onnan még azért vagy gyalogolni kell, hogy a fantasztikus barlangrészhez érjen, vagy bepattan a helyi kis golfkocsiba és pár yuanért beviszik, ami különben tök hülyeség.  A völgy közepén a Yi folyó csurdogál, kétoldalról pedig erdős dombok veszik körül, amiket két híd köt össze. Igazából semmit sem lehet észrevenni a völgyben sétálva a Buddha szobrokból (aki esetleg már járt Jordániában, az kb. hasonlót érezhetett Petránál, ahogy a sziklák között még semmit sem látni, de érezni, hogy valami lélegzetelállítóra számíthat).

Elég aprólékos meló volt elkészíteni ezt a csodaszép UNESCO világörökséget. A Longmen-barlangokat ugyanis közel 4 évszázadon át vájták, faragták és festegették. Itt is mi volt a fő ok? Egyrészről egy költözködés, azaz a császári székhely i.sz 494-ben Luòyángba került, aminek következtében a császár azonnal akart is egy „apró” templomrészt, persze barlangokba vájt Buddha szobrokkal és pagodákkal. Másrészről ugye a Fehér Ló Temploma miatt már itt volt az első buddhista központ is, amit i.sz 68-ban alapítottak, így nekiláttak a munkának.  

Sajnos az eredetileg több mint százezer Buddha képmásnak mára már csak egy töredéke látható, egyrészt az időjárás, másrészt pedig a fosztogatások miatt. Ami fantasztikus, az a központi szentély, amely hihetetlen, de nagyon jó állapotban maradt meg. Mikor felmentünk a lépcsőn nem gondoltuk volna, hogy elakad a lélegzetünk és akár órákat is ott ülve tudnánk csodálni a hatalmas méretű szobrokat. Egy patkó alakú barlangvájat közepén egy 17 méter magas női ülő szobor várt minket, amit „Mother of China-nak” azaz Kína anyjának vagy a kelet Mona Lisájának is neveznek. Amikor még a recepciós mondta, nem hittem el, de mikor ott ültem és néztem, tényleg olyan érzés volt, hogy figyel rám és végig csak azt vártam, hogy megszólaljon. Körülötte különböző Buddha tanítványok és lények szobrai voltak láthatók, amik szintén hatalmas méretük ellenére nagyon élethűen lettek megmunkálva.

Mindemelett mindenhol rengeteg kis apró Buddha szobrocska nyoma volt látható.

A barlangtemplom fülkéit összekötő falépcsőkön fel és lementünk a tikkasztó melegben, majd átsétáltunk a folyót összekötő hídon, amely mellett helyiek éppen pecáztak. Itt döbbentünk csak le igazán a látványtól, hisz maga az egész barlangtemplom itt egészben a szemeink elé tárult. Gyönyörű látvány volt most is, elképzelni sem tudjuk milyen lehetett fénykorában, amikor megannyi pagoda és szobor volt látható egymás mellett az erdő közepén.

Ezen az oldalon egy nagyon helyes kis templom is megtalálható, amelyhez egy meredek lépcső vezet fel. Innen is gyönyörű a kilátás a barlangtemplomokra. A legfelső templomrészben mindenki vehet egy kis piros táblát, amire ráírhatja annak a nevét, akire áldást kér. Ezeket a kis táblákat felfüggesztik, így nagyon szép látvány volt a sok kis piros táblától átölelt kínai templom a hegy oldalában.

A hatalmas Kínában csak 4 helyen csináltak hasonló barlangszobrokat, így ezért is örültünk annyira, hogy ismét plusz egy UNESCO világörökségbe lépve megcsodálhatunk egy teljesen más templomvilágot.

Visszasétáltunk, csomagjainkat felkaptuk és egy taxival elrobogtunk a vasúthoz, ahonnan 300 km/h sebességgel Xi’An felé vettük az irányt.

Összeségében maga a belváros nem nyűgözött le minket, kivéve az esti kaja piacot. Viszont nincs olyan nap, hogy ne gondolnék Kínára és többek között a Longmen-barlangokra. A két híres látnivalót mindenkinek csak ajánlani tudom és ha valaki esetleg több időt szánna a környékre, akkor a híres Shaolin Templomot is. Sajnos ez nekünk kimaradt, de látva a képeket, amik ott készültek, nagyon szuper lehet!

PUSZI HAZA