Luoyang és Xi’an között a távolság kb. 380km, ez olyan hosszú mintha elvonatoznánk Budapestről Zágrábba plusz onnan még egy 40 km-t tennénk a tengerpart felé és mindezt röpke 1,5 óra alatt. Hihetetlen nem? Elég sokszor eszembe pattant a jó kis MÁV és az alig 100 km-es 4 órás, igaz pályafelújításos hazaút, miközben sem ételt sem italt nem lehet venni és a budi is olyan koszos, hogy az ember inkább a hólyagján ül több órán át.

Ahogy már említettem a „Közlekedés Kínában” bejegyzésben, a vonatban viszont a 300 km/órás sebességet abszolút nem lehet érezni. Ha valaki kinéz az ablakon a táj sem mosódik el és tényleg szinte repül az ember.

Xi’anba érve ismét metróra pattantunk és meg sem álltunk az óváros kapujáig. A metróhálózat itt is elég jól ki van építve, így elég praktikus azzal közlekedni.  Kiszálláskor aztán elég gyorsan fel kellett adnunk a taxi keresést, mivel a város közepén állva az óváros kapujába a taxik a muszlim negyed felé nem közlekedhetnek kora reggeltől késő estig. Este is maximum csak parkolás miatt engedik be őket. Szállásunkra esőben, nagy zsákokkal, félig kivilágított utcában mindenki gondolhatja mekkora élmény volt elcammogni. Viszont ez az első lehangoló érzés hamar el is szállt, ahogy megéreztük és megpillantottuk az első kajahelyet. Az ételről viszont külön írok majd, mert az tényleg brutál jó volt Xi'anban. 

Tehát az első császárváros Xi’an annak a bizonyos selyemútnak volt a kapuja, ahonnan elindultak a jól felpakolt karavánok és itt cseréltek árut a nyugatról érkezőkkel is.

Ennek köszönhetően a kínai gasztronómiában Xi’an-nak a mai napig kulcsszerepe van. Az óvárosban a kínai mellett más népcsoportok is élnek. Közel 20.000 muszlim embernek ad otthont a város ezen része. Ebből adódóan a muszlim konyha is elengedhetetlen Xi’anban, de mégis más fűszerekkel.

Xi’an nagyon érdekes város, hisz keverednek a kultúrák, az ízek, a vallások és az emberek, de nem annyira, hogy annyira elütnének egymástól. Az emberek arcai hol mély ázsiai, hol mongol, de van olyan is aki már annyira nyugati, mint a kazah vagy török.  Az óvárosban a mecset sem olyan, mint egy közel keleti mecset, inkább kínai templom egyvelege, de persze mecset hangulattal. Pagodák, templomok és parkok hazája Xi’an óvárosa.

Xi’an városában összesen 3 napot voltunk, de ebből egy napot csak a kínai ruhákat láttam kiteregetve a tetőn szakadó esőben fedetlenül száradni, de persze az után, hogy mi is sz.rá áztunk a bokáig érő vízben.

Az óváros rész a közel 4 milliós város közepén, egy négyzet alakban helyezkedik el, minden oldalról (egy pici helyen megszakítva) várfallal körbevéve, amin a turisták akár kerékpárral is közlekedhetnek, persze elég drágán. A belépők Kínában néhol elég szépen az egekbe ugranak. Sóher vagyok, nem mentünk végig a leghosszabb 14.században épített kínai várfalon, hanem az óváros közepén álló Bell Tower-ből néztük inkább a városi forgatagot. Innen szerintem még jobb rálátása van az embernek az óvárosra minden oldalról. Igaz a Bell Tower mérete feledésbe merült, hisz minden oldalról hatalmas toronyházak láthatók és a sok pláza és forgalom között nincs ideje senkinek sem azon gondolkozni, hogy milyen is lehetett az első császárváros fénykorában vagy merre járt itt Marco Polo.

Az óvárosban, ami viszont nagyon szépen visszatükrözi ezt az időszakot, az a már említett jó állapotban lévő Bell- és a mellette álló Drum Tower. A Bell Towerben lévő harang kongatásával nyitották napkeltekor és zárták naplementekor a város kapuit. Központi jelentősége a mai napig megmaradt, hisz a négy égtáj négy kapuja felé vezető sugárutakat összekötő körforgalom kellős közepén helyezkedik el virágágyások közepette.

A közel 14 km-es várfal egyébként elég masszívan elkülöníti a két városrészt.  Az óvárost ne úgy képzeljük el, mint a Budai várnegyedet, hisz azért itt is hatalmas a forgalom, több sávos autóutak vannak, mintha kb. Budapest legnagyobb forgalmában állnánk egy kicsit megtöbbszörözve.  

A falakon kívül előtérbe kerülnek aztán a panelházak és az iparterületek is, viszont nem lehangolóan, mivel rengeteg a zöld övezet. A parkok, amik itt is megtalálhatóak ismét felüdüléssel töltik el az embert. Fiataltól az idős korosztályig tornáznak, énekelnek, pingpongoznak, görkoriznak, pecáznak és élvezik az életet. A stresszfaktor valahogy ismét a béka segge alatt van, sajnos nem úgy, mint otthon.

PUSZI HAZA