Mivel Kína méretéből adódóan több tartományra oszlik, így a kínai konyhát is tartományok szerint lehet megkülönböztetni. Nyolc ilyen tartomány van, amely egyfajta különleges kulináris utazásra viszi a Kínába látogatókat. Minden tartománynak megvan a jellegzetes étele és íze, ami főleg a földrajzi fekvésnek tudható be. Számomra a szecsuáni konyha lett a legfelejthetetlenebb a kínai gasztronómiai kalandozásunkban és ennek természetesen a méltón híres fűszerezés a fő oka. A csípős ízekkel nem álltunk hadilábon eddig sem, hisz egy idő után az ember gyomra is hozzászokik, főleg Kínában a fűszerekhez, de azt a bizonyos chengdui chilis borsos ízt könnyek nélkül szerintem külföldi ember nehezen bírja elviselni.

A chili annyira elválaszthatatlan a szecsuáni konyhától, hogy az ember már az illatától is úgy érzi, mintha csillipaprikában úszna az egész város. A másik jellegzetes fűszer Szecsuánban a híres kőrisfa termés, azaz a szecsuáni bors. Az otthon ismert egész szemes fekete borstól eltérően piros/vörsös és barna árnyalatban gurul a szemünk elé. Az íze kegyetlen! Ha valaki egy ilyen borsra harap azonnal lezsibbad a fél szája. A zsibbadó érzést még csak tetőzi a chili erőssége.

Ezeknek a fűszereknek köszönhetően Chengduban egyértelmű, hogy a forró hot pot az első, amit mindenkinek ki kell próbálnia, mert itt aztán a csípős forró lé, amiben főzögetni kell az ételt, az tényleg ahogy a helyiek is mondják hén lăde, azaz nagyon csípős! Nem tudtam könnyek nélkül letesztelni, szinte azonnal hihetetlen maró érzést érez az ember a gyomrában. Még szerencse, hogy a tál két részre volt osztva, így én a sima alaplébe mártogattam csak a pálcikákra húzott ételeket. (Persze erről fotó nem készült, biztos a chili volt az oka, de akit érdekel a hot pot, az a Xi'an gasztró bejegyzében talál róla képeket)

Chengduban a hot pot mellett még a wokban sült ételek, főleg marhahússal vagy belsőségekkel a közkedveltek vagy a hideg belsőségek. Nálunk a mogyorós-korianderes hideg nyelv-pacal tál lett a nyerő. Persze ez vicc. Igazából lövésem sem volt mit esznek a másik asztalnál, de kinézetre jól nézett ki, így kirendeltem. Mellélőni nem lehetett, hisz elég sokan azt ették. Piszkosul csípős volt, mint kb. minden, amit ebben a városban ettünk.

Emellett ez volt az a város, ahol tényleg a legbizarrabb ételekkel is összefutottunk az utcán. Ilyen volt pl. az egyben sült nyúlfej, a disznóorr vagy a nem tudjuk melyik állat felforrt agya.

A piacokon is érdekes állatokra leltünk, amelyek szintén nem nyerték el a tetszésünket.

Ami viszont hihetetlen finom volt és egyben nagyon pikáns a roujiamo azaz a kínai hamburger volt. A szecsuáni borsnak köszönhetően mennyei íze lett a hamburgernek:

Ahogy már említettem az előző chengdui bejegyzésben a kínai idősek klubjában is szeretettel fogadtak minket a nagy népi parkban, ahol tálcás menüt ehettünk. Be sem fejeztük és már ugrottak is a repetával az új kis barátaink: 

Ami szintén plusz pontot adott Chengdunak, hogy itt végre sikerült kipróbálni pár helyi kézműves sört is. A pár százalékos és néha víz izű sörök után jól esett letesztelni egy helyi IPA-t és egy búzasört, persze csilliárd yuant fizetve érte.

PUSZI HAZA