Ázsia egyik legvadabb bulihelye mára már inkább csak a kiránduló emberek fellegvára. A party hangulatra, ami ezt a várost még pár éve jellemezte, kb. csak az itt maradt pár mezítlábas hippi emberke emlékeztet.

A települést az alacsony vízállású Nam Song folyó szeli ketté. Sötét vizén lassan sodródnak a kajakos túristák. Selfiepálcájukkal kínlódva a térdig érő vizbe borulnak, miközben a helyiek jót röhögnek rajtuk. A folyó oldalán bambuszból készített kis stégeken főleg laosziak sült húst és mindenféle finomságot esznek. Van aki saját ételét eszi és csak italt vesz a helyen és ez így van jól. Senki sem szól ezért és azért sem, ha a folyóra egy felfújt medencét kötnek, amiben a gyerekek megmártóznak. Békében, halk zene mellett, vidám hangulatban várják a naplementét, aminek az egyik legszebb eseménye a sok hőlégballon, amik hirtelen felemelkednek a hegyek közé. Gyerekek fürdenek a vízben, másik oldalon algát mosnak a nők, amelyet később a levesben főznek meg. Közben egy kutya is társul a mókához néha néha.

De milyen Vang Vieng , mi történt itt régebben és miért is lett a bulizás egyik fellegvára egy olyan hely, ahova Amerikától kezdve Ausztrálián át rengeteg fiatal jött ide?

Vang Vieng kb. öt-hat órányi autóbuszozásra van Vientiane-tól. Ha valamelyik vállalkozás azt hirdeti, hogy 3 óra az út az kamu. Eleve 1 órát csak ültünk a buszban várva, hogy elinduljon. Elég kacskaringós úton lehet eljutni a hegyek között elterülő kicsi városba. Arra is szintén fel kell készülni, hogy tipikus ázsiábanbevett szokás, hogy a busz akár 5 órán át úgy megy, hogy közben egyszer áll csak meg. Indiában még durvább, hisz ott volt olyan útunk, ahol 10 órán át egyszer állt meg. El lehet képzelni milyen szuper érzés, így utazni. Tehát az egyszeri pisiszünet után megérkeztünk a „városba”, aminek már első látásra sem volt semmi városi hangulata. Lakóinak száma közel 25.000 fő.

A hatalmas összefüggő karszthegységek között elterülő kisvárosban bár a tömegturizmus mára visszaesett, egy újfajta kezdett kialakulni. Hegymászók, kirándulók és ázsiai országokból, főleg koreai, japán és kínai kalandvágyóbb turisták érkeznek. Pár évvel ezelőtt itt még egymás hegyén hátán voltak a szórakozóhelyek, amelyekben szinte éjjel nappal 24 órán át ment a buli. A marihuánától kezdve a halucinogén gombákon át az ópiumpipáig itt mindent viszonylag szabadon lehetett fogyasztani és nagyon olcsón beszerezni. Ami röhej, hogy még a boltban is simán árultak füves cigit a pult alól. Ahogy értesültem a menet mindig ugyanaz volt: ellazult, bódult állapotban a Nam Song folyón hatalmas traktor belsőkbe ültek a bulituristák majd a folyón örjöngve sodródtak le. Ezt tubing-nak nevezték és bár még ma is lehet a folyó kisebb szakaszán tubongozni, de csak mentőmellényben és persze tiszta tudatállapotban. Mára a bulihelyeket nappal nem lehet hallani és késő este is inkább pár karaoke helyen látni embereket. Helyette viszont vidám arcú gyerekeket látni üveggolyóval az út mentén játszani, buddhista kisgyerek szerzeteseket mosolyogni.

A hatalmas őrületnek 2012-ben lett vége, amikor közel 30-an haltak meg egy ilyen tubing bulik közben. Ezt követően hatalmas ellenőrzést tartottak a városban és szinte minden helyet bezártak, vagy átalakítottak. Elég nagy visszaesést jelentett ez a turizmusban, hisz kb. mindenki ebből élt. Sokan elköltöztek Luang Prabang-ba vagy Vientiane-ba üzeletet nyitni. Jelenleg a helyiek részben örülnek is ennek változásnak, hisz mikor bedrogozott bikinis csajokat láttak az utcán vonulni azért nem a legjobb érzéssel nézték őket. Laoszban ahogy Ázsia több országában is erkölcstelennek számít ha valaki (ami most nagyon menő) segget sem eltakaró kis farmernadrágban és kis topban mászkál. Sosem értettem azokat a turistákat akik a megjelenésre nem figyelnek, főleg egy buddhista helyen. De visszatérve Vang Vieng 2018-ra totálisan megváltozott és inkább rekreciós célból jönnek ide az emberek.

A táj egyszerűen lenyűgöző Vang Vieng körül, így nem csoda, hogy sokan kerékpárral, motorral vagy ami a legújabb, buggy-kkal fedezik fel a környék szépségét. Lehet raftingolni menni, sziklamászást tanulni vagy csak jógázni a folyó mellett. A helyiek ennek örülnek, hisz a hangoskodásnak vége, a laoszi gyerekek is jobb példát látnak az össze vissza hányó turisták helyett és egy új tehetősebb réteg is elkezdett ide járni. A hátizsákos fiatalok mellett egyre több jó módú idősebb ázsiai tart ide, akik azonnal megvesznek minden portékát amit a helyiek árulnak.

Rengeteg természeti látnivalója van a helynek. Rizsföldeken keresztül lehet gyalogolni. A hegyek csodaszépek és kb. mindenre fel lehet mászni, igaz vigyázni kell mert nagyon éles sziklás főleg a teteje. A feljárók is bátraknak vannak kialakítva, de érdemes mászni, mert szuper élmény és a kilátás utána fantasztikus. Mintha mindenhol több kilométeren át kihegyezett grafitceruzák csúcsai merednének az égbe a szürke hegytetőn. A csúcsról nézve a panoráma egyszerűen mesés. Barlangok közül az egyik legszebb a Tham Phu Kham barlang, amelyben egy fekvő Buddha szobor található. Jellegzetessége, hogy a szobrot a napfény egy résen keresztül úgy világítja meg, mintha egy lámpa fénye lenne.

Sokan a kék laguna miatt jönnek ide, ami szintén álomszép. Türkiz kék színe hűsítően hat a barlang és hegymászás után. A lagunánál fára kötött trakorkerekből lehet a vízbe ugrálni.

Vang Vieng mint minden hely Laoszban elég poros és a településnek tényleg nincs semmi olyan látnivalója, ami hű meg ha lenne és csak a város miatt lenne érdemes megtenni ezt az utazást. Aki a természet szerelmese és Ázsia felé kacsingat, annak viszont ez a hely egy álomhely. Mi csak gyalogoltunk, másztunk , kúsztunk lefele a hegyről és én minden izzasztó percét élveztem. Imádtam, ahogy a helyi kisgyerekek karöltve fotózkodtak és ahogy egy müzliszeletnek örültek. A laosziak nagyon kedves emberek. Ennyire kedves embereket Myanmarban és Kambodzsában láttam még.

A helyet pillanatok alatt meg lehet szeretni. Az ételek hasonlók, kb. egy thai étlapon is lehetnének. A nyársra húzott grillhús nagyon finom és negyed annyi áron árulják, mint Thaiföldön és az árért egy hatalmas nyársat lehet kapni. Sült és nyári tekerecseket és curryt is megtalálni. De a hotpot (főleg a kínai és koreai turistákra épülve) itt is szuper volt. Van két esti piac is, ahol szintén minden kínai gagyi csecsebecsét meg lehet kapni. Ami vicces, hogy az egyiken főleg külföldiek, a másikon meg kb. csak helyiek vannak.

Egy jókora lebetonozott tér, aminek a közepén egy szélkerék díszeleg jelzi, hogy itt nem piac volt eredetileg, hanem egy amerikai katonai reptér. Laosz egyébként elég durván bombás terület ma is. Álítólag annyi bombát dobtak az országra, mint egész Japán kapott. Rengeteg elaknázott területe van még most is, így ha kirándulni megy valaki csakis a kijelölt útvonalon szabad haladni. A város bármennyire hihetetlen, de pont a vietnámi háború idején kezdett el fejldődni, mivel itt alakítottak ki az egyik amerikai bázist Lima 6 néven. Tűző napon ott álltam a már betondarabos téren és csodáltam. Nem a teret, hanem a körbeölelő karszthegyeket és arra gondoltam, milyen érzés lehetett itt átszlalomozni egy katonai repülővel. 1964-73 között a vietnami háborúba innen indultak sorban a gépek. Durva lehetett a leszállásuk, hisz a reptér szó szerint a hegyek között épült és sok hely nem volt a landolásra.

A katonásosdira rájátszva a szállásunkat szívből tudnám mindenkinek ajánlani, hisz az Army Barack egy igazi hangulatos hely egy templom szomszédságában, a buszállomáshoz nagyon közel, mégis a centrumban. Ez nem meglepő, hisz minden elérhető gyalog. Oké csak a neve katonai és a terepszínű ágyneműk, viszont a reggelijük olyan bőséges, hogy tényleg feltankolják az embert egy egész napos túrára.

Amit érdemes beszerezni az a füldugó, hisz hajnalban a bulis emberek helyett hangosbemondón keresztül lehet hallani egy szerzetes imádkozását. Ez sem zavaró, inkább aki teheti az menjen a kolostor felé , üljön le és hallgassa (akkor is ha semmit sem ért) és a végén áldást ad a szerzetes mindenkinek. Majd a helyiek előveszik a kis saját rizsesdobozukat és közös reggeliznek a templomban. Nekem ez az egyik legkedvesebb emlékem, ami maradt Vang Vineg-ről, még ha akkor szitkozodva is léptem ki az ágyból hajnalban.

Puszi Haza!