Mindeközben Ázsiában

Mindeközben Ázsiában

Laosz ékszerdoboza - Luang Prabang

2018. május 14. - Mindeközben Ázsiában

img_7434.jpg

Sosem bírtam a szerpentines utazást, de ami Vang Vieng és Luang Prabang között van, az nem is szerpentin! Bár sok helyen a látvány lenyűgöző, mégis a két várost egy hatalmas hullámvasútra emlékeztető szakasz köti össze. Mikróbuszunk elég jól haladt a kanyarokban, igaz senki sem bírta az utazást. Szégyen szemre csak a két és öt éves kisgyerekek, akik végig tabletet nyomkodtak. Így hatalmas sóhajt vettünk, mikor buszunk bekanyarodott Luang Prabang egy kis utcájába és megállt. Bele sem mertem gondolni abba, hogy sokan ezt a szakaszt éjszakai busszal teszik meg Vientiane-ból (kb.200km) és méghozzá megállás nélkül. Szerintem azok az emberek repkednek a nagy buszban jobbra-balra.

Luang Prabang már első látásra is teljessen más, mint a főváros és szerintem igazából a fővárosi címet is inkább a laoszi birodalom első történelmi városkája hordozhatná tovább, mint ahogyan azt 1560-ig tette. Akkor ugyanis átpakolták a fővárost Vang Viengbe, ahol akkor még annyi minden sem volt, mint most. Mindenestere a franciák is azonnal megszerették ezt a várost és mikor elfoglalták Laoszt, ki is nevezték székhelyüknek. A franciáknak itt azért egy jó pont is adható, mivel a városnak az addigi kis poros képe totál átalakult. Gyönyörű a mai napig megmaradt gyarmati stílusban épült házakat építettek illetve alakítottak át. Luang Prabang is az UNESCO által védett város lett, így tényleg nem nehéz azonnal megszeretni, hisz olyan mint egy kis ékszerdoboz Laosz szívében.

A város érdekes kialakításban épült, mivel egyik oldalról a Mekong, a másik oldalról a Mekongba torkoló Khan folyó fogja egy darabon közre. A Khan folyó fölött egy bambuszhíd köti össze a város részeit. A heves esőzések miatt a bambuszhíd minden évben újraépül helyi lakosok által. Jelképes összegért át lehet menni a másik oldalra, ami azért mindenképpen kötelező is, hisz innen látható igazán a város közepén elterülő Phousi hegy. A Phousi hegy nem hegy, csak egy 100 méteres domb, azaz a helyiek szent dombja. Tetejére főleg a késő délutáni órákban érdemes a 300 lépcsőn felsétálni, mivel innen a Mekong mögötti dombok mögött lebukó Nap egy igazi romantikus naplementével ajándékozza meg az embereket. Mellette 360 fokos panorámában lehet az egész várost látni. A messziről is csillogó Phousi dombon álló arany sztúpa Luang Prabang jelképe.

1_4.jpg

Luang Prabang első látásra is a szerzetesek, templomok és kolostorok otthona. A buddhizmus otthonában egymás után sorakoznak az aranyozott és gyönyörűen díszített templomok. Rengeteg temploma van és egy két nap nem is elég bejárni az összeset, már ha valaki szeretné bejárni.

A naplementét megelőzve a kolostorok virágos hűs árnyékából lehet figyelni, ahogyan átalakul a fő utca egy éjszakai piaccá. Ahogyan a szerzetesek készülődnek az imádságra. Néhányan éppen fürdeni indulnak. Van aki festeget és van aki éppen tanul. Luang Prabang nem az a szellős város, hanem szintén poros, nagyon meleg a hőségtől, de mégis jó csendben ülni és figyelni, ahogyan az emberek itt élik a mindennapokat és ahogyan a naplemente fénye megcsillan a királyi palota tetején. A királyi család egészen 1975-ig Luang Prabangban lakott.

Luang Prabangban simán el lehet időzni egy hetet is, nem csak kötelező látnivalók nézésével. Több helyen van lehetőség önkénteskedésre, amit tapasztalatból mondom, szerintem az egyik legszebb és legjobb dolog a világon. A helyi iskolákban szeretettel várják akár csak egy napra is az angolt tanító turistákat. Mellette be lehet fizetni egy igazi laoszi kulináris élvezetre is. Egy egész napos főzősuliban meg lehet tanulni pár helyi finom falatot elkészíteni. Az ízek meg kell hagyni thaiosak. Nagyon sok különbség nincsen a thai és laoszi konyha között. Luang Prabangban nagyon nagy hangsúlyt helyeztek a kézművességre, nagyon sok szövöde van. Különböző kis butikok sorakoznak minden sarkon, helyi szőtt, font, hímzett vagy varrt textiliákkal. Néhol elég szép áron, de tényleg nagyon jó minőségben lehet gyönyörű anyagokat kapni. Vannak olyan helyek, ahol egy napos kis képzést is tartanak, a helyi minták hímzésének megtanulására. Aki az ékszereket szereti, az ékszerkészítő tanfolyamra is el tud menni, ami szintén egy napos. Aki viszont kirándulni szeretne, az a városból tuktukkal is eljuthat a híres Kuangsi vízeséshez, barlangokhoz és a hatalmas aranyozott buddha templomához. Ha még engedi az idő, főleg estefele a városban is lehet keringeni és akár egy laoszi lakodalomban is részt venni, ahogy azt mi is tettük. A laosziak olyan kedves emberek ugyanis, mindenkit beinvitálnak legalább egy jeges laoszi sörre, ami a melegben még jól is esik.

Mivel Laosz az elefántok hazája, az sem csoda, hogy a fő úton haladva elefántos túrákat kínáló utazási irodák versenyeznek egymással. Erről külön is írok majd, mert az elefántok tényleg egy külön bejegyzést érdemelnek, de aki Ázsiában jár, az lehetőleg Laoszban menjen el elefántokat simogatni!

Laoszban azt vettem észre, hogy a tempó még Thaiföldhöz képest is lassabb. Pedig itt sincsen az a hű de nagy káosz meg főleg stressz, mint pl. Budapesten egy nap. Laoszban viszont ennek még egy töredéke sem érezhető. Az esti piacokon szebbnél szebb dolgokat lehet venni. Sok a kézműves kereskedő és itt nem csak ócska kínai holmikat lehet beszerezni. Ha a kis szőnyegen ülő nénike azt látja, hogy megtetszett valakinek az áruja, azonnal fele annyiért kínálja, pedig a kiinduló összeg is sokkal olcsóbb, mint Thaiföldön. Itt jöttem rá, hogy Thaiföldre fapados járattal fogunk visszamenni és csak egy kis hátizsákunk van. Szóval sajnos nem lehetett felvásárolni a fél piacot, pedig a gyönyörű színes hímzésektől néha lépni sem tudtam tovább a következő sátorig. A laosziak hálás emberek és ezt tiszteletben is kell tartani. Az ételekkel kicsit bajban voltunk Luang Prabangban vagy csak nekünk voltak nagyobb elvárásaink. Mivel mi főleg a helyiek által kedvelt helyekre szoktunk menni, nem turistacsalogató éttermekbe, amik sokszor igen bizarul néznek ki. Itt ilyesmi nem nagyon volt, leszámítva két kis levesezőst, amik bár nagyon finomak voltak, de így nem tudtunk minden nap olyan ételt enni amit szerettünk volna. Az előbb emlíett éjszakai piacnál, ahol lehet mindenféle ételt kapni, meg csomó éttereme be lehet ülni és étlapról kérni mindenfélét, de olyan igazán helyiek által látogatott helyet nem találtunk vagy mi kerestünk rossz helyen. Mindenesetre tényleg nem értem miért félnek a turisták kipróbálni azokat a helyeket, ahol a helyiek esznek. Akkor nem lesz senkinek semmi baja, ha olyan helyen eszi az ételt, ahol a helyi lakosok is. Reggelizős helyeknek viszont nagyon finom pékségeket lehet találni. Francia utángyártott péksütikkel bár nem a legjobb indítani a napot, de a laoszi kávé az hihetetlen finom.

Utolsó esténken elmentünk egy „kis” helyi buliba, ahol céllövöldék és hatalmas búcsús árusok között megválasztották az idei Luang Prabang szépét. Itt a konkrét választás helyett nagyobb bulit csaptak a szurkoló táborok és tényleg fergeteges volt a hangulat. Mi is megvettük az édes pattogatott kukoricát, ami a helyiek kedvence és vártuk, hogy ki nyeri el a méltó címet illetve a robogót. Sajnos a választás sokáig tartott, így ahogy a kukorica elfogyott mi is inkább elindultunk vissza a poros úton a szállás felé. Jó volt így visszaindulnunk a mosoly országába!

56.jpg

Laosz számomra az egyik legkedvesebb hely lett itt Ázsiában, az emberek hihetetlen kedvesek, a tuktusok nem tolakodnak, a piacokon minden olcsó, szállások is olcsóbbak Thaiföldhöz képest, a közbiztonság is jó, az ételek  pedig bár hasonlóak, mint Thaiföldön, mégis van pár különlegesség, ami főleg az étekezési szokásokban jelenik meg. Kedvencem a rizs fogyasztása, ahogyan a kis bambuszdobozokból előveszik a ragacsos rizst és golyót gyurmáznak belőle és így eszik. Mellette a laoszi sör, amit jéggel isznak. A levesbe puffasztott rizst morzsolnak. Természeti adottságainak köszönhetően Laosz az egyik legszebb kiránduló hely további sok érdekes helyszínnel, ahova mi most sajnos időhiány miatt nem tudtunk elmenni, de majd  legközelebb!

9_5.jpg

Puszi Haza! 

süti beállítások módosítása