Másnap Luòyáng másik nevezetességét akartuk megnézni, így nagy zsákjainkat ledobtuk a recepción és elindultunk buszt keresni. A busz pont a szállásunkkal szemben állt meg, aminek azonnal megörültünk, de annak már nem, hogy egy zebra nélküli 12 sávos autóúton kellett átjutnunk.

  Kínai tanárom Luòyángból származik. Mikor Pekingben még arról beszélgettünk merre mikor megyünk, azonnal felcsillant a szeme, hogy Luòyáng milyen egy gyönyörű város és hogy majd mennyire meg fogjuk szeretni azt a „kisvárost”. El kell mondanom Luòyáng nem gyönyörű, sőt szerintem kimondottan…