Mindeközben Ázsiában

A Tiltott Város

Ahol minden fotón szerepel egy kínai

2017. november 09. - Mindeközben Ázsiában

Szerintem életem egyik legjobb döntése a kínai nyelv tanulásának elkezdése lett. Alberttel még az ELTE Konfuciusz intézetének az iskolapadjában ismerkedtem meg. Mikor elkezdtem a nyelv tanulását sosem gondoltam volna, hogy majd vele meg a tanárommal is majd Pekingen fogok ismét találkozni. De mit hoz a sors nem? Nem is akárhol találkoztunk, hanem elég korán reggel a nagy népi téri metrómegállóban. Sajnos ő nem tudott velünk jönni a munkája miatt, de pl. a szuper babos édes takonyféle konzervet (amit a pekingi gasztróban már leírtam) hát neki köszönhetem.

img_2113_fotor.jpg

A Tienanmen tér felé mentünk, ami számomra nem volt az a nagy élmény. Valahogy nem jött át az a hatalmas méret, persze nem volt kicsi, de ha a tereket nézzük Ázsiában akkor Hanoiban a Ho Chi Minh Mauzóleumának a tere jobban megfogott. Persze itt is ott voltak kommunista szobrok,  katonák,  zászlók, a híres Mao Ce Tung mauzóleum, de mi inkább hátat fordítottunk és pár kötelező fotó után elindultunk a szemben lévő Tiltott Város felé. A két helyszínt egy forgalmas kb. 6 sávos autóút választja el egymástól. Röpke találkozás után Albertnek még átadtam a hazai édespistát, Unicumot és kolbászt majd búcsút vettünk és elindultunk a város belsejébe.

A Tiltott városról évszámokban, amit tudni kell azt mindenki megtalálja a neten, ahol aztán leírják a dinasztiákat évszámokkal, hogy kb. 500 éven át kik is uralkodtak itt.  Röviden a Tiltott Város Peking közepében fekszik és ahogy neve is már elárulja hatalmas, 10 méteres falakkal van körbe véve, ami tényleg megadja a neve jelentését is. A főfalak körül mély vizesárok van, aminek következtében teljesen elkülönül az antik város a modern Pekingtől.  A déli főkapunál az ember nem is érzi még a Tiltott Város méretét. Ledöbben inkább a fal mérete miatt, illetve azon, hogy itt is kint van egy hatalmas Mao Ce Tung arckép, ami a sztráda felé néz, konkrétan a szemben lévő térre direkt a mauzóleuma irányába.  

img_2118_fotor.jpg

A császári időszakban nem lehetett csak úgy beugrani a Tiltott Városba. Külön császári engedély kellett hozzá, mondhatni egy meghívó, amit még az eunuchok is nehezen kaptak meg. Ma elég, ha befizeti az ember 60 yuanért (2.400 Ft) a jegyet és már a császári falakon belül találja magát a többi turistával. Közel 14 millió ember látogatja meg évente, így el lehet képzelni hova is csöppentünk.  A főbejáratnál lehetőség van audio-guide kölcsönzésre, amit mindenkinek csak ajánlani tudok, aki ide készül főleg úgy, hogy még magyar nyelven is van. Itt már büszkén mondtam, hogy Xiōngyálì vagyok, amire mosolyogva adták is a magyar hanganyagot. Tehát a magyarul akcentussal beszélő búgó hangú felvétellel elindultunk, ami azonnal elmesélte a Sarkcsillag és a jing jang összeköttetést (Komolyan háromszor hallgattam meg mire megértettem miről is van szó. Na meg azért is, mert első körben csak egy audiót kölcsönöztünk és csak azt hallottam magam mellett, hogy mesélj mit mond. Visszamentünk gyorsan beszerezni még egy dobozt, mert ezt nem bírtam volna egész nap). A városra kell idő, sőt én azt mondom, hogy kora reggel érdemes menni, mivel limitáltan engedik be az embereket és hát tudjuk mekkora csoportokkal jönnek a belföldi kínai turisták. Mellette nem árt, ha elegendő víz van az embernél. Bent ugyanis bár mosdó van, de ételt italt nem lehet kapni, ja de vizet igen kb. háromszoros áron, mint a külső kapunál. A jegyvételnél pedig mindenképpen kell az útlevél vagy annak a másolata, mert anélkül bukó a bejutás.

A kínai asztrológia szerint az Égi császár lakhelye az északi Sarkcsillag.  A bíborszínű tiltott város pedig a Sarkcsillag földi megfelelője akart lenni. A Tiltott Város császára pedig akkora tiszteletet kapott, mintha az Ég fia lett volna. Igazából egy összekötő szerepe volt az Ég (yan) és a Föld (yin) között. Ez hihetetlen nekünk, de ha belegondolunk, hogy egy 3 éves gyereket is kepések voltak az anyjától elszakítani és azonnal császárnak kinevezni akkor nem kell csodálkozni semmin sem.

Nem jövök évszámokkal, abból rengeteget kéne leírni, ami viszont fontos, hogy a 14. században a mongolok befurakodtak Kínába és így a császári székhelyet át kellett pakolni. Ekkor jött képbe az északi város Peking és így 1406-ban elkezdték építeni a világ egyik legnagyobb fából készített palotakomplexumát. Közel 15 évig építették hihetetlen nagy beruházásokkal, felhúztak 980 faépületet, márványtalpazatokat, aranyozott köveket, utakat, pagodákat, csarnokokat, kerteket, konkrétan egy egész csatornahálózatot is kiépítettek.   Ez rengeteg munkával és anyagi befektetéssel járt. Közel egymillió ember dolgozott csak azon, hogy felépüljön a világ egyik legnagyobb fapalota együttese. Sikerült is nekik, hisz a mai napig így is van számon tartva.

Persze belépve a kapun ledöbben az ember, hogy mennyien férnek el a téren.  Mi lehetett akkor itt a császári időkben? Már a kapu méreténél érezni a tiltott érzést, de átlépve a belső kis hídon megpillantva az első márványfaragást még jobban kezdtem érteni, hogy mi is mehetett itt 100 éve.  Aztán a tört magyarhang elmesélte a ceremóniákat, hogy merre ment a császár, mikor mi volt a teendő. Azt, hogy a palotakomplexum két részből áll, a külsőből, ahol pont ezek a ceremóniák voltak, amiket napi szinten tartottak és a belső udvarból, ahol a császári családnak volt a hálórésze. Ezeket igazából nem tudom leírni, elmesélni, mert ezt átélni kell.

Egy európainak még inkább hihetetlen ez az egész. Az utolsó császárt 1926-ban kergették el, ami azt jelenti, hogy nálunk akkor már Magyarországon megjártuk Trianont és éppen a Horthy korszakban volt az ország. Itt meg aranyozott bútorok között, márvány lépcsőkön egy totál más világban élt az utolsó császár.  Így utólag, hogy jártam bent a városban, én csak ajánlani tudom mindenkinek Bernardo Bertolucci „Az utolsó császár” című filmjét. Vannak benne elhajlások, de mégis maga a városrész belseje, a korhű ruhák, hogy milyenek is lehetettek a csarnokok elég jól visszaadja. Legjobban persze a történelmet az egész politikia mizériát, ami akkor itt ment.  

_mg_2147_fotor.jpg

Egyébként le a kalappal, nagyon szép állapotban van minden és tényleg figyelnek az állagmegőrzésre. Nem hiába, hisz a palotamúzeum is egyedülálló a sok antik, császári emlékekkel, drágakövekkel. A mai napig Kína, illetve a világ egyik legjelentősebb múzeumjának számít, ahol az ember a kínai kultúrát nagyon jól megismerheti. 

Ahogy említettem a Tiltott Városban hatalmas kapuk vannak és ami tényleg érdekes, hogy minden egy dél Kínából hozott fából készült.  Lenyűgőzőek itt is a faragások, a kerámiák, az a sok aprólékos munka, ami végig járja a várost elképesztő, főleg a trónokat vagy a tetőszerkezetet nézve. Na itt azért kicsit néztem, hogy minden le van zárva és mint az őrültek nyomulnak a helyi turisták, konkrétan tényleg tapossák az embert, hogy lefotózzanak egy trónt, amit kb. egyszerre 4 ember tud meglesni egy ajtón keresztül és már lépnek is tovább. Szóval időt nem szakítanak arra, hogy megcsodálják, mert nem is lehet. Ennyi nyomulást Angkorban sem láttam.  Én emiatt elég gyorsan feladtam a fotózást és csak keringtem főleg a pavilonos kertes részben. Persze ott is tolongtak sőt én ennyi embert  nem sok helyen láttam, így az sem csoda, hogy a gyereket is pórázon vitték.

_mg_2205_fotor.jpg

Hihetetlen meleg volt szó szertint vakított  és égette a bőrünket a nap.

A déli kapun keresztül lehet elindulni a Tiltott Városban, majd az északi kapun keresztül befejezni a történelmi túrát. Az északi kapunál azonnal szembetalálkozottunk a Szén heggyel (Jingsan), amit Szép kilátás hegynek is neveznek. A Jingsan egy 45 méter magas domb, amit a csatornaépítésnél kinyert földből építettek. Szerencsétlen Pu Ji utolsó császár csak akkor látta mi van a városon kívül (egészen addig ameddig nem száműzték), ha a tetőre szökött. Mi innen értettük meg igazán mi is volt az a Tiltott Város. A domb tetejére épített pavilonból a legszebb kilátás tárul az ember szeme elé a 72 hektáros városra és a körülötte felépült modern Pekingre. Mintha egy makettet nézne az ember. Ahol különböző méretű bíborszínű épületek helyezkednek el. Ahogy a makett közepén egy sorban a csarnokok kiemelkedve követik egymást, komolyan olyan érzése van az embernek, mintha egy óriás szemével nézné és már csak az óriás keze hiányzik, aki elkezdi pakolgatni ide oda az épületeket, illetve a sok turistát.

Már előre éreztem, hogy ez itt más lesz, mint az a Tiltott Város, amit pár éve Vietnámban, Huéban láttam. Eleve az a város csak részben maradt meg. Itt viszont szerencsére az épületek nem romba voltak döntve, hanem mintha még élne benne egy császár, hisz ott volt az aranyozott trón és volt olyan csarnok, amelyben a berendezés között a ruhák úgy voltak helyezve, mintha valaki éppen visszamenne aludni. (Persze azért a komcsi kormányt nem kellett félteni, hisz Pu JI után a várost szépen ki is fosztották). Viszont amit nagyon sajnáltam, hogy minden le volt zárva. Illetve a múzeum felé is lezártak valami részt. Ami engem megragadott elsőre azonnal a Tiltott Városban, az a nagy tér. Ahogy belép az ember a kapun, bár csak egy kopár teret lát rengeteg emberrel, mégis mintha megszólalnának a falak.  Mennyi mindent tudnának mesélni ugyanúgy, mint a Kínai Nagy Falnál.

Szívdobbanás volt, mikor már a tűző naptól menekülve egy árnyékos részen pihenve csodáltam Pekinget és egy másik magyar hangot hallottam. Szuper érzés, mikor több ezer kilométerre az otthontól egy kínai(!) fiatalember elkezd magyarul beszélni úgy, hogy ezt a nyelvet tanár nélkül, egyedül tanulja. Le a kalappal, hisz úgy vágta a történelmünket, hogy pár ember elszégyellheti magát. Mikor bemutatkozott mondta, hogy a magyar neve Ferenc. Ezen elmosolyogtunk, de azonnal mondta is: „Ferenc, úgy mint a Rákóczi nem Szálasi”. Tényleg hihetetlen, ha más mesélné én sem hinném. Egyébként Kínában ahogy mondtam, hogy magyar vagyok, legtöbbször azonnal tudták hol van a kis országunk és ez azért büszkeséggel töltött el.

Megcsodálva egy újabb UNESCO listás helyet lefele már csak gurulni tudtunk a naptól, a fáradtságtól és az éhségtől.

Ha valaki egy hosszú átszállásban gondolkodik és Pekingen keresztül tenné, annak szuper jó lehetőséget kínál azért a nagy népi Kína, hisz maximum 72 órás vízummentességet lehet igénybe venni ( https://www.chinahighlights.com/beijing/visa-free-travel.htm). A lényeg, ha várnod kell Pekingben és nem tudod mit csinálj, akkor vízum nélkül is meg tudod nézni a pekingi Tiltott Várost. Kritérium, hogy a 72 órát nem lépheti túl a repülők közötti várakozás. Egyébként ez akár pl. a Mutianyu falrészre is vonatkozik. Szóval Kína mindenkit vár!

 

Puszi Haza