Mikor a pandák földjére értem nem gondoltam volna, hogy lesz olyan milliós város valaha az életemben, ahol azonnal otthon is érzem magam. Mindig mikor megérkezünk egy városba a fáradtság, az éhség és a leszakad a vállam a hátizsáktól mondat hangzik el a számon. Chengduban biztos az apartmanunk is befolyásolta ezt az érzést, hisz belépve a lakásba mindenhol pandákba botlottunk, így már nem érdekelt a fáradtság.

Bár a 18. emeleten laktunk számomra a kilátás szuper volt, pedig utálom a betontömböket és a magasban is félek. Itt viszont úgy ültem az ablakpárkányon, mintha életemben most látnék először emeletes házakat. Mindenhol parkok, égig érő fák és kúszó növények, amik az épületeket befonják. Mivel ez a város már Kína szubtrópusi részében van, így teljesen más a klímája, mint pl. az északi Pekingnek. Ami viszont érdekes, hogy bár Kína közel 10 millió km², mégis az egész ország egy időzónában van (Európa területe 10 180 000 és 4 időzóna van). Így a klímának is köszönhetően meg az időzónák hiánya miatt az ember még turistaként is átvesz egy másik ritmust Kína ezen részén.

De hol is van Chengdu és miért is mentünk oda?

Chengdu délnyugat Kínában fekszik. Közel 14,5 milliós lakosságával Szecsuán tartomány és egyben a pandák fővárosa is. A pandák nyugalmát olyan, mintha az itt élő emberek is átvették volna. Ezt főleg a Népi parkban lehetett a legjobban érezni. Az 1911-ben megnyitott Népi parkba (Chengdu első parkja) belépve ismét máshogy láttuk Kínát. Teaházakban mahjongozó idősek ülnek és szürcsölik az igazi zöld teát. Vidáman beszélgetnek, cigiznek és a helyi tálcás menüt eszik. Ez a hangulat minket is körbejárt azonnal, hisz leültettek és megetettek és jókat nevetgéltek rajtunk az új haverjaink. Meg kell hagyni irigyeltem őket, hisz otthon Magyarországon ki lát ennyire vidám nyugdíjasokat?

Kínában hatalmas hagyománya van a szépítkezésnek. Az, hogy az ősz hajszálakat egyesével kitépkedik már nem is olyan érdekes, mint ahogy a parkban sorban ülve az emberek azt várják, hogy kipucolják a fülüket.

Felüdülten mentünk tovább a parkban, ahol aztán tényleg elállt a lélegzetünk. Szólt a zene, mindenhol rengeteg helyi ember (persze főleg nyugdíjasok) és ment a show. Bokrokkal elválasztva hol aerobikoztak, hol tánc versenyeztek és hol valami színházi előadást adtak elő helyi kínai idős bácsi és nénik. Ez volt az a pont, amikor elgondolkoztam, hogy ezek az idősek a helyi kínai tradicionális gyógyszerektől így bepörögnek vagy tényleg nálunk a nyugati világban van a gond? És sajnos az utóbbi az, ami egyértelmű. Itt a stressz, ahogy említettem (beleértve Thaiföldöt is) abszolút sehol sincsen annak a bizonyos nyugati küszöbnek a szintjéhez. Miután végignéztünk egy pár igazi népi hazafias, propaganda zenés, katonaruhás táncbemutatót vidáman igazi buli hangulatban elindultunk a város felé.

Meg kell hagyni Kína tiszta (legalábbis az összes olyan része, ahol mi voltunk és mi azért keringtünk elég sokat). Az utcákon sehol sincsen szemét, már hajnalban elkezdik a kis utcákat is takarítani. Mellette mindenki naponta többször is söprögeti a kis boltja előtti részt (ez különben egész Ázsiában bevett szokás, hogy a portája előtti részt mindenki maga is takarítja).

A városban felhőkarcolók között egy hatalmas MaoCeTung szobor fogadja az idelátogatókat, amivel szemben egy virágágyásos tér is van. Persze rendőrautókkal körbevéve. A közbiztonság nagyon jó Kínában, mindenhol biztonságban éreztük magunkat és sehol sem ért minket inzultus.

Chengdu tiszta Nyugat, azaz nyugatiasabb, mint jó pár európai város összeadva. Nem is tudnám mihez hasonlítani, hisz a legmodernebb luxus üzletektől kezdve szuper szállodákig minden megtalálható. Annyira minden, hogy az egyik pláza tiszta Józsefvárosi kínai piac volt. Mintha kettévágtak volna egy utcát egy felhőkarcolóval. Az egyik felén csak luxus boltok a másik felében meg a kamumárkák sorakoztak. Hihetetlen nagy beruházások mennek most ebben a városban (is) és nő, mint a gomba ki a betonból. Sajnos a növényzet is nehezen bírja ezt, de próbálnak új dolgokat kitalálni. Majdnem mindegyik lakó- és irodaház teteje parkosítva van, a teraszokon fákat ültetnek, és ahol lehet füvesítenek. Elég sokat tesznek, hogy ez a környezet közeli állapot megmaradjon, annyira sokat, hogy a legjobban az döbbentett le, mikor egy kapáló asszonyt láttam az egyik 20-on valahányadik emeleten.

Ezek után nem is csoda, hogy Kína egyik legélhetőbb városáról beszélünk. Metróhálózata is elég durva. A megállók közötti távolságot nézve röhejes lenne itt pl. egy Széll Kálmán tér és a Déli pályaudvar közötti távról beszélni. A leghosszabb vonal röpke 47 km hosszú. És a legdurvább, hogy 2010-ben kezdték csak el a metróépítést és pikkpakk 7 év alatt felépítettek 6 működő vonalat.

Sok látnivalója Chengdunak bizony lett volna, de mi nem maradtunk sajnos sokáig. Viszont sikerült megnéztük a Wenshu buddhista kolostort, ami körül most egy modern kamu-régi városrészt építenek fel, hogy majd autentikusabb hatása legyen.

Chengduval kapcsolatban bizony elfogult vagyok és ez biztos a klíma, a növényzet, az ételek és az emberek miatt van. Mivel találkoztam már chengdui kínaival Thaiföldön is, meg kell mondjam mások. Még a csilipaprikát is a zsebükben tartják, ha külföldre mennek. Ez így van jól, hisz sehol máshol nem lehet olyan ételeket találni, mint Szecsuánban.

A Népi park táncoló egyenruhás embereit kora estétől felváltja egy fiatalabb generáció. A park szinte dübörög, egyik helyen a Dirty dancing-re nyomják a tánclépéseket, másik oldalon thai chi-t gyakorolnak. Elmondani sem lehet azt a színkavalkádos hangulatot, ami késő estig megtalálható a parkban illetve az egész városban.

Számomra Chengdu olyan, mintha hatalmas égig érő hegyek között egy erdőbe építettek volna fel egy várost. Hm, de talán fordítva, azaz hagyják, hogy a növényzet is éljen és bár épülnek az új lakóparkok azért a jing jang harmónia mindenhol megtalálható. Vidám kedves emberek, parkok, folyó menti sétányok, ahol kártyázó emberek ülnek, rengeteg teaház és az isteni szecsuáni konyha, ami miatt Chengdu nekem a kedvenc kínai városom lett. Bevallom igazából a pandák természetes élőhelye miatt zártam azonnal a szívembe ezt a területet.

PUSZI HAZA

u.i: Amiről külön fogok írni még az a szecsuáni konyha lesz, hisz azt a bizonyos csípős ízt, amit máshol sehol nem ettünk volna, csak Chengdu és környékén lehet megtalálni. Na meg persze egyértelmű, hogy a pandákkal is hatalmas barátságot kötöttünk, ami szintén külön bejegyzést érdemel.