Mindeközben Ázsiában

Felhőkarcolók legóvárosa: HONG KONG!

2018. március 05. - Mindeközben Ázsiában

14_3.jpg

Guilinból a 490 km távolságra lévő nagy népi Kína határához (Shenzhenig) legegyszerűbben ismét a nagysebességű vonattal lehet eljutni. Röpke 3,5 órás vonatozás után Shenzenben - szó szerint egy határátugrással - azonnal a hong kongi metrón találtuk magunkat.

Amit fontos megemlítenem, hogy átlépve a határon a kínai Yuan-t már sehol sem fogadják el. Pénzváltók vannak, de itt is inkább csak a külföldi turistákat éri az ilyen kellemetlen meglepetés, hisz a helyiek mindent a telefonjukon keresztül (Wechat, stb.) fizetnek ki. A Shenzhenen belül lévő Futian ellenőrzőponton lévő határ elég vicces, mivel egy folyosó választja el a „népi” kínai és hong kongi metrót egymástól és éppen ez a folyosó a határvonal is. Nagyon nagy volt a tömeg, de ez nem is meglepő, mivel Ázsia legnagyobb földalatti úthálózata található erre. Közel 120 ezren mennek át ezen a ponton napi szinten. Kis alsós iskolások táskával a hátukon, munkába siető emberek és persze a turisták és köztük mi is. A metróhoz érve ismét libasorban, táskákat átvilágítva sikerült leküzdenünk magunkat a szerelvényekig. Küzdeni kellett tényleg, nem is akarok belegondolni mi lehet itt a Tavaszünnep napjait megelőzve.

A metró aztán pikk-pakk elszállított minket Hong Kongba, ahol azonnal a felhőkarcolok világának kellős közepében találtuk magunkat. Kiszállva a metróból hirtelen olyan érzésés kapott el, mintha Leonardo Di Caprioval kellene éppen rohannunk az Eredet című film egyik jelenetében. Mindenhol hatalmas felhőkarcolók vettek minket körül.

Hatalmas hátizsákommal a hátamon én csak szitkolózni tudtam a párás levegőben. A ruhám azonnal a bőrőmhöz ragadt, a vállamat is leszakította a nagy pakk és a szálláshoz sem találtunk olyan gyorsan oda vagy legalábbis nekem nem úgy tűnt. Szobánk két éjszakára szimplán a 31. emeleten volt. Belépve a szobába én azonnal kikészültem, hisz az egyik fal csupa üveg volt és az üvegfalon keresztül egy gigantikus legovilág tárult a szemünk elé. Csak ültem az ablak mellett az ágyon és azon gondolkoztam, hogy tudnak ilyen magas épületekben élni az emberek.

13_3.jpg

De hogy is van ez? Hong Kong Kína vagy akkor mégsem Kína része? Hong Kong és Makaó bár már ténylegesen Kína egy-egy része, igazából mégis két kakukktojásról beszélünk.

1997-ben Hong Kong a Kínai Népköztársaság fennhatósága alá került, mégis egy korábbi egyezmény értelmében önálló területként maradt jelen. Ami azt jelenti, hogy a város egy „különleges közigazgatási terület”, önálló saját jogrendszerrel és saját pénznemmel rendelkezik. Emiatt volt az egész határvonal és a szép kis hong-kongi pecsét is az útlevélbe.

08_1.jpg

Kötelezően az esti lézerfényeket megnézve, elhaladva a pénzügyi központ közel 120 emeletes gigantikus épületei között, viszont már máshogy láttam a betondzsungel Hong Kongot. Másnap meg már szó szerint meg is tetszett a város. Bár hihetetlen nagy a nyüzsgés, mégis van benne valami vonzó. A város szó szerint él, pezseg, éjszaka bárok vannak nyitva, ahol bár nem olcsón, de elég finom helyi kézműves sört is lehet kapni.

16_3.jpg

A főleg monszunos időjárásnak köszönhetően a felhőkarcolókat folyosók, felüljárók kötik össze. Ezek a folyósórendszerek már szinte behálózzák az egész belvárost, így kb. semmit sem kell utcaszinten a járdán gyalogolni. A folyosók hol szállodán át, hol irodaházakba és persze plázákba érnek és így szárazon végig lehet menni az egész belvároson akár szakadó esőben is.

Persze Hong Kong nem olcsó! Sőt mondhatni durván drága, a hatalmas plázák mellett szuper márkaboltok találhatóak olyan holmikkal, amiket nem hogy nálunk, de kb. sehol sem lehet kapni. Egymás hegyén hátán akkora sportboltok vannak, mint nálunk egy negyed pláza. Ekkora H&M-et még a svédeknél sem láttam és végre olyan minőségi ruhákkal tele, amiket Budapesten soha sem fogok. A Nike bolt meg kb. felért a budapesti Corvin pláza egész épületével. Volt is egy kis döbbenet, hogy több hét után a kamu márkás ruhákat hirtelen sítlusos elegancia váltotta fel. Szó szerint Nyugaton éreztük magunkat, mintha nem is Ázsia egyik helyszínén lennénk. Ez részben annak is köszönhető, hogy sok külföldi él és dolgozik itt. 

Az ételek itt is egy külön fejezetet érdemelnének, hisz Hong Kongban a Kelet és a Nyugat tényleg találkozik, a helyi kantoni ételekről nem is beszélve. Olyan ízkavalkádban volt részünk, hogy még most is érzem az ízeket és hangosan nyammogok, ha belegondolok milyen finom volt minden, amit ott ebben a két napban ettünk. A legdurvább, hogy olyan Michelin csillagos helyekre figyeltünk fel, amiket kívülről nem is venne észre az ember. Csak az árulkodó, hogy ez egy menő étterem, mert ebédidőben libasorban állnak előtte az emberek az utcán.

Két nap nagyon kevés letesztelni a különböző ízeket, de azért valahogy nekünk is sikerült csillagostól az utcai árusig kipróbálnunk pár finom falatot. Nem tudom miért, de nekem az egyik kedvencem a rántott ecetes uborkák és a kínai batytuk, „dim sum”-ok voltak.

Mivel Hong Kong elég sok évig volt idegen kézben, így a felhőkarcolok között sok helyen fel lehet lelni gyarmati brit stílusban épült épületet, szobrot és szökőkútat. Pálmafák tövéből nézve kimondottan gyönyörű is a városnak ez a része.

Hong Kong nem csak betonból áll és ezt bizonyítja pl. a gyönyörű Victoria Peak kilátójuk, ahova bár a felhőkarcolok közül indultunk, de aztán végig egy erdővel körbeölelt kacsgaringós hegyen haladtunk fel - ezzel letesztelve a helyi buszt is, amit szintén ajánlani tudok, mivel olcsón végigvisz az egész város látnivalóin. A Victoria Peakről fantasztikus a kilátás az egész városra, a levegő is teljesen más, friss, ismét fel lehet lélegezni, főleg az emberek miatt. És ahogy a piros fogaskerű lesuhant a hegyről azonnal a budai hegyek jutottak az eszembe.

15_3.jpg

A kilátóba szerintem hülyeség a belépős teraszra befizetni, hisz pár méterre van egy ingyenes kilátó rész is, ahonnan ugyanazt a panorámát lehet megcsodálni. Innen lehet igazán látni az öbölben fekvő hegyekkel körbevett kereskedelmi központ életét. Ahogy a kikötőben a hatalmas hajók cikáznak, majd velük egy időben a levegőben a percenkénti repülők leszállását lehet látni. Az egyik irányba strandos öblök, távolabb pár apróbb sziget, erdők, a modern belváros a másikba. Nem tudom elképzelni, hogy élnek ezekben a felhőkarcolókban az emberek, de ahogy láttam elég praktikus kialakítások között. Sok épület tetején medencék vannak és sok helyen füvesített, fákkal, virágokkal díszített erkélyek láthatók. Meg kell hagyni itt nem éreztem a szmogot sem, ami nagyon meglepő volt ekkora forgalom között.

Nem tudom mi az ami miatt nekem Hong Kong egy olyan város maradt, ahova szintén azonnal visszamennék, de egy biztos: nagyon színes és minden megtalálható! 

12_3.jpg

Egy fantasztikus nyugati hely Ázsia szívében!

Puszi Haza!