Mivel októberi lány vagyok nagyon szeretem az esőcseppeket, a színes faleveleket. Itt maximum elszáradt pálmalevelek esnek le, viszont a monszun miatt sokat esik is, aminek azért örülhettem egy ideig, de azért a jóból is megárt a sok. Ma csak néhol derékig érő víz borított el mindent. Szuper mi? Én is így gondolom, mivel lövésem sincsen, hogy fog holnap beindulni a robogóm. 

A szubtrópusokon élni kész élvezet, hisz a monszun többféle lehet. Lehet ugye csendes, rövid ideig és hosszú napokig eltartó. Az itteni eső illata is más, van benne egy sós íz. A sós tengervíztől pedig párás, nyirkos lesz a levegő és nem friss. Van amikor tényleg csak pár percig esik és aztán eláll, majd hirtelen ragyogni kezd a nap. Pikk-pakk felszárad minden és egy óra múlva ismét esik. Ilyenkor általában be sem borul, csak puff lezúdul az égből pár percre a meleg eső, mintha tényleg ránk borítanának a fentiek egy pohár vizet.

Máskor meg akár napokig megállás nélkül úgy szakad, mintha dézsából öntenék (mint ma). Ha már egy pillanatra eláll az eső az ember felsóhajt és nyög egy nagyot, hogy „hú de jó elállt”. Majd jön a koppanás, haha persze ez csak egy átmeneti szélcsend volt. Szó szerint nonstop zúdul a víz és már azt sem tudni honnan. Ilyenkor elég szeles, viharos az idő is és nagyon sokszor komp-, hajózárlat van. Volt, hogy majdnem egy hétig nem jöhettek a hajók most novemberben is. Ez azért rossz, mert a szigetre kb. a csirkehúst és pár gyümölcsöt leszámítva minden hajókkal érkezik. Én nem is az árukészlet miatt aggódtam, hanem pont akkor érkeztek meg barátaink is meg a család egyik fele, mikor ez az egész mizéria volt. Szerencsére viszont ők kifogták a jó időt. Azaz monszun közben napközben szuper strandidőt kaptak ki, hisz akkor éppen csak éjszaka esett néha.

Mi már kezdjük megszokni, nem is tudom mi lesz itt majd, ha beüt a száraz, forró, fullasztó másik évszakunk.

Két napja ismét kb. 2 méteres hullámokat látok felcsapni a tengerben. Mintha mindent egy szürkés-fehér felhő borítana be. A tenger, ami tőlünk alapból csodaszépen látható, mára csak sejtelmes vonalként árulkodik a pálmafák koronái között. Néha látni egy-egy elvetemült búvárhajót vagy az egyik szokásos helyi tömegközlekedési eszközünket, a katamarán gyorshajót, ami a másik szigetről vagy a szárazföldről érkezik.

Ahogy a „Rólunk szól” részben lehet olvasni a Thai öbölben a legparányibb sziget egyikén élünk. Megvan a maga kis varázsa, hisz elég nyugis. Összesen három település található a 21 km²-en. A nyugati partszakasz, ami a szárazföld felé néz, az egyetlen kiépített rész, amin végig közel 3 km-en át egymásba érnek ezek a kis falvak.  A sziget közepén már őserdősnek mondható az erdő, hisz az éghajlat miatt olyan buja növényzet van, hogy néhol machéttával kell átvergődni az esőtől elmosott utakon.

A sziget többi része a nyugati szakaszt leszámítva ritkán lakott, azaz csak pár szálloda található néhány öbölben. Van olyan öböl, amit csak kis csónakkal lehet megközelíteni. Ha a nyugati oldalán szeles akkor 1 km-re arrébb a keleti parton szélcsendes a tengerpart. A sziget méretének köszönhetően a monszunos rövidebb esőzés is gyorsabban elillan a szárazföldhöz képest. Emiatt viszont az egész időjárás tényleg percről percre kiszámíthatatlan. Van, hogy reggel még viharra ébredünk és rá fél órára már megsülünk. Amint kibújik a Nap hihetetlenül égeti a bőrt. A lesülés viszont még felhős időben is sikeres lehet. Tapasztalatból mondom, hogy ide bizony kell az 50 faktoros naptej és ha valaki azt mondja, hogy attól nem lehet lebarnulni a frászt nem. Mellette meg ugye el kell dönteni kell-e a bőrrák vagy sem.

A tengervíz is megváltozott a monszun óta. Sokkal zavarosabb a sok hullám és vihar miatt. Mellette a nagy esőzések a szigetről is bemosnak mindenféle dolgot. Ettől függetlenül viszont bokáig érő vízben is már gyönyörű halakat látni. Ha nem süt a Nap persze nem tündökölnek annyira, de ha valaki monszunban érkezne ide, azért búvárkodni nyugodtan elmehet. Az esőtől függetlenül a merüléskénél így is fantasztikus élményekre lehet számítani és a víz is kellemesen meleg, stabilan 28 fok körül).

Milyen monszunban itt élni? Helyieknek lövésem sincsen mik a tippjeik erre az időszakra, én csak azt tudom elmondani, hogy mi miket tapasztalunk:

1. Ruhák - abszolút nem száradnak és a végén a penész fogáságba kerülnek. Tehát teregetni, teregetni, légkondit, ventilátort pörgetni és közben imádkozni, hogy álljon már el egy kicsit az eső. Egyébként aki itt lakik, az kb. egy fürdőruhában meg strandpapucsban van minden nap. Tehát inkább csak a feleslegesen otthonról elhozott ruhák miatt megy maximum az izgalom. De még jó, hogy két hete hazaküldtünk pár darabot a családkával.

2. Technikai kütyük - Hajóval röpke 2 órára van Koh Tao-tól Samui, de csak ott van Tesco. Mivel messze is van és a hajójegy ára sem olcsó, így ha valaki azt mondja, hogy a Tescoba megy jönnek a kívánságok kinek mi kell. Mi a vízum miatt voltunk nemrég és amit azonnal vettünk az pár kis páraelszívó dobozka volt, mivel csak ott lehetett ilyet kapni. Tehát van egy nagy műanyag ládánk, benne meg a kincset érő páraelszívó dobozunk és így a készülékek tényleg szárazon maradnak.
3. Közlekedés - Na ez a legszuperebb. Mivel Koh Tao-n kb. egy normális út sincsen elég érdekes itt vezetni. Mintha egy puzzle dobozon keringene az ember és éppen a kátyúkat rakná össze. Ha eláll az eső a helyiek első cselekedete általában a legszebb kátyúk feltöltése. Persze homokkal, murvával és ha lehet komplett homokzsákokkal, amiket ki sem szórnak csak az útra dobnak. Ezek egy idő után kiszakadnak és ha száraz az idő akkor persze mindenki szívja a port, ha meg esik akkor is mindenki szív, mivel csúszkálás megy a dombokon. A legdurvább szerintem a mai nap volt, amikor már szerintem jobban járt volna mindenki, ha felhoztak volna egy két csónakot a partról. De ettől függetlenül élvezet vezetni, hisz másnap akár egy „új” úton is vezethet az ember.
4. Ételek - Minden megtalálható a szigeten, persze szebb áron, mint más Thai környezetben. Ez annak is tudható be ugye, hogy mi egy pici szigeten élünk és minden messze is van. A talajnak köszönhetően semmi sem terem itt. Ami monszunban is érik az a kókusz, csillaggyümölcs és banán, ami azért jó, mert mindenki számára elérhető, hisz az út mentén teremnek.

Az monszunos idő ellenére is szuper a sziget, hisz ha végre egyszer eláll, akkor azonnal előbukkannak a helyi madarak, a nap a pálmafákat süti és mindenkinek sokkal jobb lesz a kedve.

Bár meg kell hagyni itt még esőben is mosolyognak az emberek, hisz Thaiföld a mosoly országa!

Puszi Haza