Thaiföldön a buddhista templomavatás picit más, mint nálunk mondjuk egy katolikusé, hisz itt az egész egy közel egy hetes ceremóniával ér fel. A templom, azaz helyi nyelven „wat” köré rengeteg fehér virágot (főleg jázmint), pénzfűzért és különböző kis szobrokat helyeznek el. Naplementét követően a templom már messziről világít a sok égőtől. Leírhatatalan meghitt hangulatban zajlik az egész műsor, főleg sötétedés után.

35 fokban már kora reggeltől imádkoztak a helyiek. A mi házunk tulaja, a helyi papa, akitől minap egy thai-angol nyelvű Újszövetséget kaptam, nagy puccba vágta magát és ment szépen minden nap elmélkedni. A mi kis szigetünk tényleg elég apró, hisz ahogy már említettem csak 5 km hosszú közel 3 km széles és nagyon vegyes. A thai és burmai lakosok száma kb. megegyezik, illetve nagyon nagy részt a magunk fajta külföldiek adjuk. A lényeg viszont, hogy a buddhista vallás itt nem ismer határokat és mindenki tiszteletben tartja a helyiek vallását. Eddig a templomnak csak egy külső része volt látogatható, így nem is tudtuk, mi vár majd ránk, mikor elmentünk megnézni a műsort.

Napközben egész nap szerzetesek monoton hangon mondtak valamit, sajnos páli nyelven (ez a thai templomokban használt nyelv), szóval főleg imádkoztak, énekeltek és aranylapokkal dísztítettek egy elég élethű szerzetes szobrot.

A templom körül hatalmas kavalkád volt minden este, hisz különböző helyekről jöttek ide a buddhista hívők, hogy megcsodálják a rokonok új templomát. Komolyan ennyi embert én még sosem láttam itt! Első körben a forgalmi dugón is csodálkoztam már, meg a kormány által kirendelt sok katonán, de itt minden volt most, így semmi sem lehetett volna oly meglepő. Szóval mi is felvettük a szép ruhát, a parfüm helyett szúnyogírtót és leparkoltunk. Na ennek később az lett az eredménye, hogy nem tudtam kiparkolni csak rendőri segítséggel. Volt bőven különböző étel (olyanok és olyan áron, amit máskor sosem lehet kapni), jó sok sátorral és helyi sztárokkal. Ők két színpadon is adták az imádkozás utáni buli hangulatot, majd tűzijáték, árnyjátékok, tradicionális ruhákba öltözött gyerekek, akik egy mesét énekeltek. A vásári hangulatban lehetett bingózni, sorsjegyeket venni meg céllövöldében lövöldözni. Én is nyertem egy tésztalevest! A kisebb gyerkeknek két hatalmas ugrálóvár volt kihelyezve, amiben ingyen ugrálhattak egész este. Tehát életre kelt egy hétre a sziget!

A templomavatás legszebb napja az utolsó nap volt, hisz akkor volt egyben a szerzetes avatás is.

A buddhista szerzetesek fogalma egy másik vallás szerzetesétől eltér, azaz itt Thaiföldön bármelyik buddhista férfi lehet szerzetes. Aki szerzetesnek szeretne szegődni nem kell egy életre elköteleznie magát, sőt nagyon sokan a házasság kötést megelőzve teszik meg ezt a lépést és pár hónapra elvonulnak. A mai napig vidéken ez egy nagyon fontos és bevetett szokás, hogy a lány szülei csak akkor adják a lányukat a kiválasztotthoz, ha a férfi volt már szerzetes. Ezzel mutatva elkötelezett hitét Buddha felé. Sok férfi viszont már korábban magától elmegy szerzetesnek, hogy ne legyen ebből aztán majd később probléma. Persze sokan meg azért is mennek szerzetesnek mert nagy családból származnak és költséges a továbbtanulásuk. Szóval a szerzetesség szólhat rövid időre, csak pár hétre de évekre vagy persze egész életre is.

A szerzetes avatása három fő pontból áll. Első körben megtisztul a férfi, azaz a haját és a szemöldökét is leborotválják. Hófehér anyagból készült szerzetesi ruhát adnak rá, majd a legközelebbi barátja elcipeli a vállán a templomhoz. Itt a családtagok várják, akikkel közösen a templomot háromszor megkerüli és közben adományt visz magával. A harmadik lépés már a templom lépcsőjénél van. Azaz a lépcsőre állva pénzt és cukrot ad át a családnak, rokonoknak majd a templomba lép, ahol a szerzetesek már várják. A központi szobor elé helyezett oltárhoz leteszi a kis csomagot, amit a ő is Buddhának áldoz. Közben páli nyelven a templom körül a gyönyörű tradicionális ruhákban öltözött helyiek páli nyelven énekelnek.

A megható rész mindezt követően történik, mikor a szerzetesjelölt egy kis tarsolyt kap a mellkasára és közben egy idős szerzetes megáldja. Itt feltesz neki különböző kérdéseket és ha mindenre jól válaszol, akkor a többi szerzetes is áldását adja. Ezt követően a felavatott szerzetes elé letérdel a család többi tagja és átadják neki azt az adományt, amire a szerzetesi életben szüksége lehet. Az egész ceremóniát már messziről lehetett nálunk is hallani a szigeten a hatalmas nagy fények között.

Amint lezárult a felavatás, mindenki azonnal elrohant enni és beindult a fergeteges buli. Mi is beültünk a kedvenc ide is kitelepült árusunkhoz, aki már nagyon várt minket és közben néztünk, mint a moziban. Hisz ennyi embert nem minden nap látni itt, főleg nem a főút mentén táncikálni!

A templom késő éjszakáig nyitva volt és mindenki megcsodálhatta. Mi is így tettünk és büszkén mondhatom, hogy nagyon szép kis templomunk lett a szigeten!

Puszi Haza!